A történelmi nagybirodalom, az Ottomán Birodalom megalapítója I. Oszmán volt a 14. sz. elején, akinek uralkodásának idején a birodalom határai elérték a Márvány-tengert, majd 1354-ben a törökök Gallipoli bevételével behatoltak európába.  A hódító, terjeszkedő állam II. Szulejmán uralkodása alatt élte fénykorát (1520-1566). Ekkor a birodalomhoz tartozott Észak-Afrika, Délnyugat-Ázsia, a Balkán-félsziget és a Kárpát-medence jelentős része. A 17. sz. végétől kezdve egymást érték a súlyos katonai és politikai vereségek. Törökországnak sorra le kellett mondania a meghódított területeiről. Az 112-1913. évi balkáni háboúkban a birodalom csaknem teljesen kiszorult Európából. Az országban 1919 és 1922 között nemzeti függetlenségi háború folyt Musztafa Kemal vezetésével. A szultánságot eltörölték, és 1923-ban kikiáltották a Török Köztársaságot, a jelenlegi határai is is akkor alakultak ki. Területe összekötő kapocs Európa és Ázsia között, számos kereskedelmi útvonal halad területén. A stratégiailag fontos Boszporusz és Dardanellák tengerszoros 1936 óta áll ellenőrzése alatt. Felszámolták az iszlám világi hatalmat, bevezették a polgári törvénykezést, áttéertek az európai időszámításra és a latin betűs írásra, valamint törvénybe iktatták a nők egyenjogúságát (jó későn...). Atatürk (Musztafa) haláláig (1938) a parlamentáris demokrácia és a többpártrsz. már gyökereket vert az orságban, az alkotmány szerint a demokráciát a hadsereg védi. Az ország súlyos belső problémája a kurd kérdés, mi vel a török állam mindenféle kurd önrendelkezést elutasít. 1984 óta állandóak a fegyveres összeütközések.